Ez a tartalom elköltözött az új oldalamra, ami néhány pillanat múlva automatikusan megnyílik.

Sütöttem már hajnalban egy átmulatott éjszaka után a barátaimnak. Sütöttem a családnak, sütöttem piknikezéshez és kerti partyra is. Sütöttem reggelire, ebédre, vacsorára. És ettem ezerféle ízesítésűt: diósat, csokisat, nutellásat, túrósat, fahéjasat, lekvárosat… és ezek mindenféle kombinációját.

Palacsintasütő társaim, abban szerintem megegyezhetünk, hogy a  palacsinta tésztát összeállítani roppant egyszerű, (bár van ezermilló féle recept verzió és variáció) viszont sütni elég hosszadalmas.

Szóval az én szabályom, amit MINDIG betartok és betartatok ha palacsintasütésre kerül a sor: bárkinek, bárhol, bármikor is sütöm, soha, de sohasem kezdhetik el enni addig, amíg le nem sütöttem mindet! Igen, tudom, ez egy nagyon kegyetlen és könyörtelen szabály. Sokan próbálták már sokféleképpen kicselezni, megvétózni, de én sziklaszilárdan tartom magam és ebből nem engedek! Gondoljatok arra is, aki készíti. Iszonyú fájdalmas látni, hogy sütöd és csak sütöd és még mindig csak sütöd egymás után és mire végzel, már egy darab sincs a tányéron.

Higgyetek nekem, sokkal nagyobb boldogság, ha közösen fogyasztjátok majd el. Annak aki sütötte mindenképp :)

Legutóbb túrós- epres verzióban készült:

Mivel mindenkinek megvan a maga jól bevált receptje ezért nem töltöttem fel az enyém, ha kéritek természetesem közkinccsé teszem.

Köszönöm az ízletes és zamatos epreket Eper szedd magad!

Ha tetszett ez a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod. Kövesd a blogot, hogy ne maradj le az új tartalmakról sem!  Várlak a Facebookon és az Instagram oldalamon is!

Az oldalon található bejegyzések és képek a saját tulajdonomat képezik. Az oldal bármilyen tartalmát felhasználni csakis a forrás megjelölésével és az engedélyemmel lehet.

M